Késő este elsőként szálltam le a repülőgépről Antananarivóban, Madagaszkár fővárosában. Ahogy kinyílt a repülő ajtaja, rögtön orrba vágott a tömény, markáns füstszag. Értetlenül álltam a jelenség előtt. Egy mellettem álló kutató, látva megrökönyödésemet, „megnyugtatott”, hogy ezt a szagot fogom érezni egész utam alatt. „A vidék lángokban áll” – mondta. Akkor azt hittem, csak túloz…
A Húsvét-szigettől Grönlandig, a majáktól az ázsiai Khmer Birodalomig, a Föld szinte minden pontjáról ismerünk fejlett társadalmak titokzatos hanyatlásáról szóló történeteket. Kérdések, amelyek felkutatására egyesek egész életüket szánják, azt remélve, hogy megtalálják a választ: miért omlott össze a civilizáció? Munkájukkal azonban sokkal többet tesznek, mint a régészeti leletek feltárása. Hiszen e kultúrák hibáiból tanulva, talán mi képesek leszünk kilépni a történelem önmagát ismétlő kerekéből.
Talán igaz, hogy az információkkal telített világunkban egyre nehezebb üzenetet eljuttatni bárkihez is. Az is igaz, hogy szinte kéjjel bányászhatunk adatok között, hiszen csak be kell írni egy keresett szót a ma már „legjobb barátnak” minősített keresőprogramba, aztán már meg is találhatunk mindent: tézist, antitézist, szintézist, egy tétel igazolását és annak cáfolatát egyszerre. Amire ma azt mondják: káros, lehet, hogy holnapra kiderül: épp az ellenkezője igaz.
